Alkoholizmus mint tananyag?

Nagyon sok hasznos dolgot megtanítanak a diákoknak az iskolában, de ahogy idősödöm egyre inkább látom, hogy mennyire sok fontos vagy szükséges dologról nem esik szó. A történelem egyes eseményeit például napra pontosan kell tudni, de az alkoholizmus jelei vagy kezelése egyáltalán nem jön szóba. Ez később pedig igen nagy gondokat okozhat a társadalomban. Nem tudjuk eldönteni, hogy a saját magunk vagy egy hozzátartozónk esetében például mi az az állapot amikortól már külső segítségre szorul, vagy hogy egyáltalán hova fordulhatunk ilyen esetekben?

Az is egy elterjedt gondolat a köztudatban, hogy az alkoholbetegségről az ebben szenvedő ember tehet, csak az akaraterejével van probléma, hogy nem teszi le az italt vagy nem tudja megtartani a kellő mértéket. Ez azonban egy nagy tévedés. Az alkoholbetegség egy ugyanolyan öntudatlan fogyatékosság mint például a színtévesztés. A beteg nem tehet róla, így eszerint is kell őt kezelni.

Erről egyébként egész részletesen lehet olvasni ezen a weboldalon. Az alkoholbetegségnek több fokozata is van és elég nehéz ezeket felismerni, illetve elkülöníteni. Szokták mondani, hogy nem feltétlenül az az alkoholista, akit látjuk, hogy sokat iszik, hanem sokkal inkább az, aki rendszeresen teszi ezt. Hát a szakirodalom alapján ez azért nem ennyire egyszerű.

Normálisnak elméletileg csak az számít, ha valaki alkalomszerűen, nagyon ritkán, évi maximum 5-10 alkalommal fogyaszt alkoholt. Ha mélyen magunkba nézünk, ez azért nagyon alacsony szám, szerintem a magyarok jelentős része ezt túllépi. Ami még fontos, hogy ezek az alkalmak sem lehetnek akármilyenek. Nem jó jel, ha például magunkban iszunk vagy ez nem kötődik valami ünnepi alkalomhoz, csak például egy sima szerda estén felpattintunk magunkban néhány üveg sört. Amennyiben viszont ez szociális tevékenységekhez és kitüntetett jelentőségű eseményekhez kapcsolódik, akkor megnyugodhatunk, nincs velünk semmi baj.

Ezután jön a kóros ivás állapota, amiből két csoportot különítünk el. Az egyik a TV-ivásnak nevezett kóros szint, ami azt jelenti, hogy az illető rendszeresen, akár heti többször fogyaszt alkoholt és ennek mértéke is folyamatosan növekszik. Ezekre természetesen mindig van egy jó indok vagy kifogás. Azt azonban tudni kell, hogy ez olyan állapot, mint például a cukorbetegeknél az azt megelőző inzulin rezisztencia. Van már látható jele, akár már az ember környezete is észleli, hogy van valami gond. Innen még talán vissza lehet fordulni, de ha nem kezelik, akkor bizony egyenes az út az alkoholizmus felé. Férfiaknak egyébként több idő szükséges ehhez mint a nőknek. Előbbieknek kb 10-15 évet is felölelhet ez a szakasz, míg utóbbiak már 5-8 év után alkoholbetegekké válnak.

A másik csoport az úgynevezett probléma-ivók. Ők már kész indokokkal és okokkal állnak elő, ami azt magyarázza, hogy éppen miért is kell inniuk. Ez innentől kezdve már alkohol problémának számít.

Alkoholizmusba ezek után megy csak át a kóros ivás. Fontos tehát gyerekeinket is felvilágosítani arról, hogy mi az az alkoholbetegség és hogy mire kell figyelni ezzel kapcsolatban. Remélem, hogy a jövő iskolájában erre előre felhívják majd a diákok figyelmét, illetve hogy ilyen és ehhez hasonló hasznos tudnivalók is a kötelező tananyag részét fogják majd képezni.