Tizenkét éve tanítok, és az elmúlt években egyre több időt töltök azzal, hogy a tananyagokat átalakítsam. Nem azért, mert unom a régit, hanem mert a gyerekek másképp olvasnak, mint tíz éve. Rövidebb blokkokban bírják, több ábrával, és sokkal érzékenyebbek arra, hogy a feladatlap zsúfolt-e. Amikor először dobtam ki egy általam nagyon szeretett, sűrűn teleírt összefoglalót, és egy háromszor levegősebbre cseréltem, a dolgozateredmények szó szerint egy jegyet ugrottak.
Azóta figyelem, mi az, ami valójában segít a megértésben. A betűméret, a sorköz, a kiemelések száma, az, hogy hány dolgot kell egyszerre a fejben tartani. Ezek unalmas részletek, de a végén ezeken múlik, hogy a gyerek elolvassa-e a feladatot, vagy csak megnézi és feladja. Egy jó tananyag ugyanis nem attól jó, hogy okos, hanem attól, hogy nem fárasztja el az olvasót az első oldalon.
Tavasszal viszont rájöttem, hogy az egészet hiába csinálom, ha közben egy másik dologra nem figyelek.
Az egyik tanári Facebook-csoportban jött szembe egy hozzászólás, amiben valaki arról írt, hogy náluk a Smart Electric Hungary csinálta meg a régi épületszárny világítását. Először legyintettem, hogy minek a Prémium világítás, aztán bementem másnap a saját termembe, és megnéztem, mi van a fejünk fölött.
Ami ott volt, arról addig egyszerűen nem vettem tudomást. Nyolc régi armatúra lóg a mennyezeten, kettő nem világít, egy pedig reggelenként vagy tíz percig villog, mielőtt elszánja magát. A tábla fölött semmilyen külön fény nincs, tehát ha a bal oldalra írok, a saját árnyékom takarja a szöveget. A hátsó padsorban ülő gyerekeknek a vetített anyag olvasásához fel kell állniuk, és eddig azt hittem, hogy ez a projektor hibája. Én meg közben hetekig csiszolgatom a betűméretet a feladatlapon, mert azt hiszem, hogy ott van a szűk keresztmetszet.
Elkezdtem utánaolvasni, és a cég oldalán az szerepel, hogy 2018 óta vannak a piacon, több mint hét év tapasztalattal, ötvennél több partnerrel és háromszázötvennél több elégedett ügyféllel a hátuk mögött. Ami nekem ennél is jobban tetszett, az a „100% dokumentált munka” kifejezés, mert egy iskolában minden papíron múlik, és a fenntartónak mindent alá kell támasztani.
A számok is meglepően jól érthetőek voltak. A régi fénycsöves rendszerekhez képest a korszerű megoldás jellemzően jelentős, akár 50-70 százalék körüli fogyasztáscsökkenést hoz, és ezt nem általánosságban ígérik, hanem a felmért adatokból számolják ki előre. Egy iskolánál, ahol reggel héttől délután ötig ég a világítás minden teremben, ez nem kis tétel. A prémium világítás itt nem hangulatot jelent, hanem azt, hogy nyolc órán át egyenletes a fény, és nem kell hunyorogni a hátsó padban.
Volt egy dolog, amire végképp nem gondoltam. Kiderült, hogy a kijárati és az iránymutató lámpatesteket is időszakosan vizsgálni kell, és szükség esetén a lámpatestet vagy az akkumulátort cserélni. Nálunk a folyosón van négy ilyen tábla, meg egy az aula fölött, és őszintén szólva soha nem néztem meg, működnek-e. Pedig évente kétszer tűzriadót gyakorlunk, és pontosan azokat a táblákat kellene követni, amikről fogalmam sincs, van-e bennük élő akkumulátor. Az ilyesmi pont az a kategória, amiről egy iskolában mindenki azt hiszi, hogy valaki más dolga, aztán kiderül, hogy senkié.
Ha valakit érdekel, hogyan néz ki mindez együtt, itt van összeszedve a Prémium világítás és a hozzá tartozó villamos szolgáltatások köre, a beüzemelt rendszerre pedig garanciát és utánkövetést adnak. Én az igazgatónknak továbbküldtem az oldalt, és a nyári felújítási listára felkerült a felmérés.
Azóta másképp állok neki egy feladatlapnak is. Hiába teszem levegősebbé a szöveget, ha a gyerek olyan fényben olvassa, ami délután háromkor már inkább altat, mint segít. A prémium világítás nekem ezért lett hirtelen szakmai kérdés, nem berendezési. Ha jövőre tényleg megcsinálja nálunk a Smart Electric Hungary, akkor a hátsó padsorban ülő gyerek végre ugyanazt fogja látni a táblán, mint az első sorban ülő, és onnantól a tananyagon múlik minden, nem a lámpán.