Történelem tanítása során sokat szoktam gondolkozni azon, miképpen tudnám a sokszor száraz, hosszú és évszámokkal teli anyagot a diákok számára élvezhetővé tenni. Valamilyen módon, nem csak az írásos, illetve hangi anyagra kell ilyenkor koncentrálni, hanem nagyon fontos képi ingereket is adni a gyerekeknek. Főleg a mostani Z illetve alfa generációs iskolások, akik már a képernyőn nevelkedtek, nagyon is a vizuális információkkal foghatók meg leginkább szerintem. Emiatt igyekszem is mindig témához illő festményeket, rekonstrukciókat, akár leleteket, vagy korabeli felvételeket bemutatni az órákon. Persze az is segít, ha videókat, animációkat keresek nekik, de szerintem ez egy kicsit megúszós megoldása a feladatnak, mivel nem az én munkámat mutatom be.
Viszonylag egyértelmű, hogy minél korábbi egy korszak, annál nehezebb vizuális anyagot találni róla, hiszen annál kevesebb rom vagy festmény maradt fel abból az időszakból. Persze ez minden forrást érintően igaz. Azonban, véleményem szerint megtaláltam az korai időszakra vonatkozó képi anyagoknak a szent grálját: a régi pénzérméket. Az ókortól kezdve igen sok kultúra használt különböző fémekből készült fizetőeszközöket. Ezeken gyakran megjelenítették isteneiket, vallási szimbólumaikat, uralkodóikat, vagy kultúrájuk egyéb részeit. Így elmondható, hogy a pénzérmék igen sok információt hordoznak az őket verető kultúráról. Emellett ezeken a fémtárgyakon nem fog annyira az idő vasfoga, mint egyes fa vagy kerámiatárgyakon, így viszonylag könnyebben maradnak fenn, igen régen élt népcsoportoktól is maradtak fenn érmék.
Legelőször az emberek kagylókat, köveket használtak fizetőeszközként, azonban ez sem egységes értékű, sem értékálló nem volt. Az anatóliai Lüdiában kezdtek el először nemesfém, arany-ezüst ötvözetből készült fémpénzeket használni, körülbelül az i.e. 6-7. században. A pénzverést a föníciaiak átvették tőlük és elterjesztették a Földközi-tenger többi civilizációja között is, így eljutott a görögökhöz is, akik szintúgy meghonosították és továbbterjesztették. A Római Birodalom, ahogy sok más kulturális vonást, a pénzverést is átvette a görögöktől. A rómaiak méltán nevezetes ezüstpénze a dénár lett, amelyet a hatalmas Birodalmon belül mindenhol elfogadtak, így pénzügyi egységet biztosított, illetve egyszerűbbé tette a kereskedelmet.
A mai napig fennmaradó érmegyűjtemények alapjait jórészt régi idők érmegyűjtéssel foglalkozó előkelőségei biztosították. A régi pénzek gyűjtése valamelyik római császártól (most hirtelen nem tudom pontosan, hogy melyik) ered ugyanis, aki a birodalma különböző részeiről összegyűjtötte a használt pénzeket. Ebben a hobbiban sok más előkelőség is követte az ókorban és a középkorban is. A numizmatika, vagyis a régi pénzek tudományának atyjának a németalföldi művészt, Hubert Galtziust tekintik. A XVI. században élt, és nemcsak gyűjtötte az ókori római és középkori érméket, hanem kronológiai sorrendbe is rendezte, valamint lerajzolta őket. Gyűjteménye Caesartól egészen a saját koráig terjedt, katalógusát életrajzi információkkal egészítette ki, és összesen négy nyelven jelentette meg.
Nagyon sokat segített a régi pénzek területén való elinduláshoz a Procopius Numizmatika Érmebolt és Aukciós Ház. Weboldaluk remek összefoglalót tartalmaz a Numizmatika történelméről, ami kezdésnek és kedvcsinálásnak is jó. Bár egyelőre csak fényképes anyaggal rendelkezek a régi érmékről, igazán jó lenne valódi érméket használni az órán, ez tényleg közel hozná a történelmet a diákjaimhoz. Amennyiben meglesz erre a megfelelő anyagi háttér, a Procopius Numizmatikánál igen könnyen megkezdhetném az érmegyűjtést, ugyanis ők Magyarország egyik legnépszerűbb régi pénzekkel kereskedő cége. Foglalkoznak természetesen értékbecsléssel is (http://regipenzfelvasarlas.hu/ertekbecsles/), amely szintúgy rendkívül izgalmas, és a régi pénz nemesfém tartalma, kora és ritkasága alapján becsülik meg az értékét.
Ha nem tanár lennék, úgy érzem, a numizmatika területén is nagyon jól ki tudnék teljesedni, hiszen a régi érmék sokkal többet jelentenek egyszerű fizetőeszközöknél; mindegyik egy apró ablak a múltba. Minden pénzdarab egy történetet mesél el az adott korszak gazdaságáról, vallásáról, politikájáról és hétköznapi életéről. Ezen apró tárgyak révén nemcsak az anyagi értéket, hanem egy-egy korszak lelkét is felidézhetjük, amit az iskolai tananyag nem mindig tud ilyen élénken átadni.
Azt remélem, hogy a diákjaimnak ezzel az élménnyel sikerül majd átérezniük, hogy a történelem nem csupán dátumok és események sora, hanem valós, élő emberek élete és küzdelmei, amelyek révén a világ azzá vált, amilyennek ma ismerjük. Így talán sikerül őket közelebb hozni a múlthoz, és felkelteni bennük a vágyat, hogy jobban megértsék, honnan jöttek, és merre tartanak – hogy egy napon ők is értéket teremtsenek a jövő számára. A numizmatika világába való bevezetést pedig tényleg nem győzöm megköszönni a Procopius csapatának, hogy elindítottak az úton. (http://regipenzfelvasarlas.hu/ertekbecsles/)